Kertész Sándor: Jankó (Kép)regényes életrajzok

A rajztoll humoristájának is nevezték az ezernyolcszázas évek második
felében alkotó Jankó Jánost, aki a pályája elején nem gondolhatta,
hogy az ő nevéhez fog fűződni a magyar karikatúra kialakulása.
Festőművésznek készült, és azért vállalt újságrajzolást,
hogy az ebből szerzett pénzből Bécsben tanulhasson festészetet.
A népi életet némi humorral ábrázolva lett ismert festőművész,
rendszeresen részt vett a tárlatokon, de amikor Jókai Mór elindította
a Magyarországon újdonságnak számító Nagy Tükör, majd
Üstökös című élclapját, Jankó János lett a rajzolójuk. Az ebből
származó jövedelméből aztán valóban eljutott Bécsbe, de két év
után Tóth Kálmán a Bolond Miska című élclapjához hazacsábította,
és ezzel végérvényesen ő lett a hazai élclapok állandó rajzolója.
Szinte valamennyi akkor induló humoros lap születésénél bábáskodott.
Több mint hetvenezer rajz maradt utána. Rajzai soha nem
voltak sértőek, jóízűen, a népi humort előtérbe helyezve készítette
napról napra a grafikáit. De nemcsak karikatúrákat rajzolt,
hanem illusztrált újságokat, könyveket is. A rengeteg megbízás
ellenére szerény körülmények között élt, és a nagy álma,
hogy elismert festőművész legyen, soha nem valósult meg. De
megteremtette a hazai karikatúrarajzolás művészi rangját. A
könyv a rajzoló életútját, munkásságát mutatja be gazdagon
illusztrálva, megismertetve a korszak sajtó- és politikai viszonyait.